Az ének szövege
- Dicsérlek téged, Úr Isten, / És áldlak teljes szívemben,
És a te csudatételidet, / Hirdetem jótéteményidet. - Tebenned, Uram, vigadok, / Nagy örömömben tombolok,
És a te felséges nevednek / Szép dicséreteket éneklek. - Mert az én ellenségimet / Veréd, megtérítéd őket,
Kik rettegvén, hátra esének, / Szent színed elől elveszének. - Én ügyemet megtekintéd, / És kegyelmesen felvevéd;
Ülvén a törvénytevő székben, / Megmentél igaz ítéletben. - A pogányokat megfeddéd, / A gonoszokat elvesztéd;
Semmivé tőd az ő nevüket, / Teljességgel eltörléd őket. - Törvényed te szent mértéked: / Előhívod a te néped,
És igazsággal mindeneket, / Megítélsz minden nemzeteket. - Te a szegénynek oltalma, / Őrzője vagy és jutalma,
Aki szükségnek idejében / Hozzád óhajt könyörgésében. - Azért bíznak csak tebenned, / Akik ismerik szent neved;
Kik tőled várnak segítséget, / Úr Isten, nem hagyod el őket. - Énekeljetek az Úrnak, / A Sion hegyén lakónak!
Sokságát cselekedetinek / Hirdessétek el minden népnek. - Aki nyilván megkeresi / Az igaz vért, nem felejti,
A szegény népet ő nem hagyja, / Akiknek kiáltását hallja. - Én Uram és én Istenem, / Tekintsed meg nagy ínségem:
Életemet a gonosz gyötri; / A halál kapuiból végy ki! - Dicsérhesselek nagy vígan / A Sionnak kapuiban;
Hadd örvendezzek én szívemben, / Hogy engem megtartál kegyesen. - Kelj fel, Uram, és légy jelen, / Hogy ember erőt ne vegyen;
A pogányokat hívd elődbe, / Ítéld meg erős törvényedbe’! - Szívükben, Uram, rettentsd meg, / Hogy magukat gondolják meg,
És ismerjék a pogány népek, / Hogy ők is halandó emberek.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1., 6–8., 11–12.
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban