Az ének szövege
- Atya Úr Isten, könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért,
Sok bűneimet bocsásd meg nékem irgalmasságodért;
Ne hagyj, Úr Isten, kérlek, elvesznem, a te szent nevedért. - Anyám, mikoron az ő méhében engemet fogada,
Nagy siralommal és fájdalommal e világra hoza:
Bűnben fogada, róla reám is a bűn elárada. - Nincs hová lennem, nincs hová hajtsam elveszett fejemet,
Féli, rettegi elbúsult lelkem igaz Istenemet:
Vajon mikoron mossa el rólam az én bűneimet? - Ím, teelőtted feltárom, Uram, az én bűneimet:
Lássad te magad, irgalmas Atyám, halálos sebemet;
Kössed be nékem orvosságoddal keserves szívemet! - Mely igen tiszta lennék, Úr Isten, ha megmosogatnál,
Bizony, a napnál, holdnál, csillagnál, szebb lennék a hónál;
Senki fehérebb nálam nem lenne, ha megtisztítanál. - Hallgasd meg azért fohászkodását a te híveidnek,
Kik most énvelem sírván-óhajtván, együtt könyörögnek:
Hatalmat venni ne hagyj mirajtunk a mi bűneinknek.
Zsolt 51
szöveg: Hartyáni I., Debren, 1560 | dallam: Kolozsvár, 1744 (Ne hagyj elesnem)
Meghallgatható szólóénekként
Eredeti szövegének bevezető verse így kezdődik: Háborúsága Dávid királynak egykoron nagy vala. Szerzője a versfők szerint Hartyáni Imre, akiről Balassi Bálint végrendeletében mint „inasá”-ról emlékezik meg. Az ének magának Balassinak sem válnék szégyenére: mélységes áhitat, őszinte és igaz érzés járja át az 51. bibliai zsoltár alapján született parafrázist - írja Csomasz Tóth Kálmán.