Az ének szövege
- Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! / Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, / Mert tebenned soha nem volt kétségem, / Azért most is tehozzád esedezem.
- Látod, Uram, igen megnyomorodtam. / Előtted nagy nyavalyára jutottam, / De míg te szent Istenségedben bíztam, / Soha semmiben el nem hagyattattam.
- Reménységem míg el nem fogyatkozott, / A te ígéreted nálam nyilván volt, / Hogy énnékem mind megadod azokat, / Amiket én szívem tőled óhajtott.
- Azért téged hívlak csak segítségre, / És magamat nem is bízom senkire; / Én lelkemet vigyed hálaadásra, / És szívemet juttasd nagy vigasságra.
- Irgalmasságodat mikor hallhatom, / Mindjárt elfelejtem minden bánatom; / Abban vagyon nékem nagy vigasságom, / Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
- Jelentsd nékem a te akaratodat, / Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; / Add meg nékem most, amit tőled várok, / Ezért dicséretet örökké mondok.
Zsolt 42
szöveg: Debrecen, 1569 | dallam: Debrecen, 1778 (Mindenkoron áldom az én Uramat)