Digitális Református Énekeskönyv

90. Tebenned bíztunk eleitől fogva

zsolt-090.jpg

Az ének szövege

  1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak! / Mikor még semmi hegyek nem voltanak, / Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, / Te voltál, és te vagy, erős Isten, / És te megmaradsz minden időben.
  2. Az embereket te meg hagyod halni, / És ezt mondod az emberi nemzetnek: / Légyetek porrá, kik porból lettetek! / Mert ezer esztendő előtted annyi, / Mint a tegnapnak ő elmúlása / És egy éjnek rövid vigyázása.
  3. Elmúlni hagyod őket oly hirtelen, / Mint az álom, mely eltűnik azontól, / Mihelyt az ember felserken álmából, / És mint a zöld füvecske a mezőben, / Amely nagy hamarsággal elhervad, / Reggel virágzik, este megszárad.
  4. Midőn, Uram, haragodban versz minket, / Ottan meghalunk, és földre leesünk, / A te kemény haragodtól rettegünk, / Ha megtekinted mi nagy bűneinket, / Titkos vétkünket ha előhozod, / És színed eleibe állítod.
  5. Haragod miatt napja életünknek / Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, / Mint a mondott szót elragadja a szél. / Mi napjaink, miket nekünk engedtek, / Mintegy hetvenesztendei idő, / Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
  6. És ha kedves volt is valamennyire, / De többnyire volt munka és fájdalom; / Eltűnik éltünk minden ékessége, / Elmúlik, mint az árnyék és az álom. / De ki érti a te haragodat? / Csak az, ki féli te hatalmadat.
  7. Taníts meg minket azért kegyelmesen, / Hogy rövid voltát életünknek értsük, / És eszességgel magunkat viseljük! / Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! / Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? / Könyörülj már a te szolgáidon!
  8. Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, / Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket, / Ne terheltessünk nyomorúságokkal! / Vigasztalj minket, és adj könnyebbséget, / És haragodat fordítsd el rólunk, / Mellyel régóta ostoroztatunk!
  9. Szolgáidon láttassad dolgaidat, / Dicsőségedet ezeknek fiain! / Add értenünk felséges hatalmadat, / Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! / Minden dolgunkat bírjad, forgassad, / Kezeink munkáit igazgassad!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés