Digitális Református Énekeskönyv

8. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk

zsolt-008.jpg

Az ének szövege

  1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk,
    Mely csudálatos a te neved nékünk!
    Nagy dicsőséged ez egész földre
    Kiterjed, és felhat az egekre.
  2. Dicsérnek téged még a csecsemők is,
    Szájukban viselik nevedet ők is,
    Kik által ellenséget megejtesz,
    És bosszúállót megszégyenítesz.
  3. Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak,
    Melyeket a te kezeid formáltak,
    Az eget, holdat, a fényes napot,
    És szép renddel a sok csillagokat:
  4. Csudálván mondom: Micsoda az ember,
    Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer?
    De micsoda az embernek fia,
    Kiről Felségednek van ily gondja?
  5. Az angyaloknál noha egy kevéssé
    Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé
    Teremtéd őtet és magasztalád,
    Nagy dicsőségre felkoronázád.
  6. Kezed munkáin őtet úrrá tevéd,
    Hogy azokkal bírna, néki engedéd,
    Valamit e világra teremtél,
    Mindeneket lába alá vetél.
  7. Juhot, ökröt és egyéb állatokat,
    A hegyen és völgyön élő vadakat,
    Kik az erdőkön széjjel legelnek,
    Avagy sík réten és mezőn élnek.
  8. És a repeső égi madarakat,
    Kik hangicsálnak szép melódiákat,
    És sok halait a nagy tengernek
    Adád birtokába az embernek.
  9. Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk,
    Mely csudálatos a te neved nálunk!
    Felségednek mely nagy dicsősége,
    Mellyel teljes e föld kereksége.

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542

Kiemelt versek: 1–6., 9.

Meghallgatható gyülekezeti énekként

Istennek a teremtett világban megmutatkozó dicsőségéről és az ember iránt való tetteiről szól ez a zsoltár. Második versében Jézusnak az az idézete (Mt 21,15-16) szólal meg, amellyel erre a zsoltárra hivatkozva védelmezte meg a főpapokkal és az írástudókkal szemben azokat a gyermekeket, akik őt Hozsánna-kiáltásokkal köszöntötték. Zsoltárunk közbülső versei arról szólnak, hogy milyen csodálatosak Isten tervei az emberrel, akit a Teremtő alig tett valamivel kisebbé az angyaloknál, úrrá téve őt az egész teremtett világ felett. S hogy el ne bízzuk magunkat, az utolsó vers ismét arra figyelmeztet, hogy mindez a dicsőség végső soron mégsem a mienk, hanem Istené, és az Ő kezében mégis jobb helyen van, mintha minden korlátozás és felelősség nélkül az ember személyére volna hagyva. Lehet-e az atomkorszakban a hivő ember számára bármiben ennél több reménység és vigasztalás? (Csomasz Tóth K.)

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés