Az ének szövege
- Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk,
Mely csudálatos a te neved nékünk!
Nagy dicsőséged ez egész földre
Kiterjed, és felhat az egekre. - Dicsérnek téged még a csecsemők is,
Szájukban viselik nevedet ők is,
Kik által ellenséget megejtesz,
És bosszúállót megszégyenítesz. - Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak,
Melyeket a te kezeid formáltak,
Az eget, holdat, a fényes napot,
És szép renddel a sok csillagokat: - Csudálván mondom: Micsoda az ember,
Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer?
De micsoda az embernek fia,
Kiről Felségednek van ily gondja? - Az angyaloknál noha egy kevéssé
Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé
Teremtéd őtet és magasztalád,
Nagy dicsőségre felkoronázád. - Kezed munkáin őtet úrrá tevéd,
Hogy azokkal bírna, néki engedéd,
Valamit e világra teremtél,
Mindeneket lába alá vetél. - Juhot, ökröt és egyéb állatokat,
A hegyen és völgyön élő vadakat,
Kik az erdőkön széjjel legelnek,
Avagy sík réten és mezőn élnek. - És a repeső égi madarakat,
Kik hangicsálnak szép melódiákat,
És sok halait a nagy tengernek
Adád birtokába az embernek. - Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk,
Mely csudálatos a te neved nálunk!
Felségednek mely nagy dicsősége,
Mellyel teljes e föld kereksége.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542
Kiemelt versek: 1–6., 9.
Meghallgatható gyülekezeti énekként vagy dallama vagy orgonafeldolgozásban
Istennek a teremtett világban megmutatkozó dicsőségéről és az ember iránt való tetteiről szól ez a zsoltár. Második versében Jézusnak az az idézete (Mt 21,15-16) szólal meg, amellyel erre a zsoltárra hivatkozva védelmezte meg a főpapokkal és az írástudókkal szemben azokat a gyermekeket, akik őt Hozsánna-kiáltásokkal köszöntötték. Zsoltárunk közbülső versei arról szólnak, hogy milyen csodálatosak Isten tervei az emberrel, akit a Teremtő alig tett valamivel kisebbé az angyaloknál, úrrá téve őt az egész teremtett világ felett. S hogy el ne bízzuk magunkat, az utolsó vers ismét arra figyelmeztet, hogy mindez a dicsőség végső soron mégsem a mienk, hanem Istené, és az Ő kezében mégis jobb helyen van, mintha minden korlátozás és felelősség nélkül az ember személyére volna hagyva. Lehet-e az atomkorszakban a hivő ember számára bármiben ennél több reménység és vigasztalás? (Csomasz Tóth K.)